De jó segged van, anyukám!

Lógó gatyás melósok állnak a járdán, majd amikor a közelükbe érsz, óbégatni kezdenek, hogy de jó segged van, anyukám(!), cuppognak, fütyülnek, benned meg felmegy a pumpa, legszívesebben elküldenéd őket az anyjukba, de nem teszed. Mert bár százszor kerültél hasonló helyzetbe, mégsem tudsz hirtelen válaszolni, konfliktusba sem akarsz keveredni, és jelenetet sem szeretnél rendezni az utcán.

Tiniként zavarba jöttünk ettől, arcunk görcsbe rándult, és nem tudtunk reagálni. Én sokszor át is mentem az utca túloldalára, ha láttam, hogy ott állnak, és hogy helyzet van. Aztán kihúztuk magunkat, és alternatív megoldásokkal próbálkoztunk. Nekem még mindig van ilyen alternatív ötletem: ha látom, hogy megszólalna, akkor fapofával előre köszönök neki, hogy jó napot kívánok. Általában elnémulnak, és végül még beszólni is elfelejtenek. Engem nem ráz meg egy ilyen jelenet, mégsem tetszik mint jelenség.

Egyre több film és riport készül a témáról, a legutóbbit ez volt:

Ismerős?

Megyek az utcán, teljesen lényegtelen, hány éves vagyok, hogy nézek ki, szőke vagyok vagy barna, alacsony vagy magas, miniszoknyát viselek vagy farmert, na, jó, ez talán számít a téma kapcsán. Egyszer csak az út mellett áll egy vagy több férfi, és megjegyzéseket tesz rám, illetve beszól egy éleset. Vagy azt mondja, hogy jó a seggem, a mellem, a lábam, vagy azt, hogy megdugna, esetleg „csak" köszön. "Romantikusabb" típusúak a szememet dicsérik, gondolom azért, mert kék, meg mert azt hiszik, ez jó nekem. Közben durván végigmérnek, eseti jelleggel előfordul, hogy meg is érintenek.

Advertisement

Calibán azt kérdezi: hol az arany középút?

Mi a különbség az út szélén ácsorgó, ismeretlenül kiabáló és a trendi bárban pultot támasztó, számodra vonzó férfi közeledése között? Esélyes, hogy vannak hasonló gondolataik: jó csaj vagy, jó a melled, örömmel haza vinne, és lássuk be, hogy utóbbi sem úgy gondolja, hogy ezt csak akkor teheti meg, ha utána feleségül is vesz, ezzel nincs is gond.

A jóképűt a pultnál nem fogja megkülönböztetni az utcán beszólótól a jóképűsége, az igényes megjelenése, a sziporkázó szelleme, az éles esze, a veled egy kasztba tartozás érzése, ha ugyanolyan stílusban beszól, mint utcai társa.

Advertisement

Az fogja megkülönböztetni az egyiket a másiktól, vagy a másikat az egyiktől, hogy embernek néz, és nem tárgyiasít. Figyeli a reakcióidat, és ennek megfelelően viselkedik. Ez a mindenkitől elvárható minimum, tőlünk, nőktől is.

A tipikus utcai beszólásokkal az a probléma, hogy valaki alapjognak érzi, hogy ismeretlenül kifejezze neked, hogy egy baszógépnek néz, illetve tart.

Advertisement

Szerintem az alapjogon van a hangsúly. Azon, hogy ő azt gondolja, ez neki alanyi jogon jár, nem számít, hogy kíváncsi vagy-e a véleményére, milyen a hangulatod, és úgy egyáltalán, nyitott vagy-e éppen a közeledés bármilyen formájára. Nem veszi figyelembe, hogy te is egy ember vagy, és nem vagy tárgy. Ehhez még társul némi fizikai előny is, mert azért alapesetben egy férfi erősebb, mint egy nő, és ez eleve oda vezet, hogy nem nagyon szólsz vissza.

Éppen ezért az utcai beszólogatás valójában nem utcai beszólogatás, és az is tévedés, hogy ez a gödörásó munkások sajátja, mert ez a fajta megalázó és erőszakos támadás megtörténhet egy iskolában, egy munkahelyen, a legmenőbb belvárosi bárban is. Csinálhatja a melós, az iskolatárs, a tanár és a főnök is, nem függ össze foglalkozással, iskolai végzettséggel.

Advertisement

Én elhiszem és értem azt, hogy ami szép, az vonzza a tekintetet, nem lehet nem oda nézni, néha meg kommentálni is kell.

Te pedig, „de megbasználak" beszólogató, azt értsd meg, hogy a nemteszésem nem prüdéria, nem annak a kifejezése, hogy velem senki ne akarjon ismerkedni. Nincs erről szó.

Ez csupán annyit jelent, hogy nem akarom, hogy vadidegen emberek kéretlenül, napi szinten, irreleváns helyzetekben a képembe vágják, hogy mit gondolnak és éreznek a megjelenésem, a testem kapcsán. Nem vagyok erre kíváncsi, nincs önbizalomhiányom, nem vagyok visszajelzés-függő, nem ismerlek, ezért valószínű, hogy nem adok a véleményedre, és nagy eséllyel soha, de soha többet nem fogunk találkozni.

Advertisement

Éppen ezért szépen kérlek, hogy sétáljunk el egymás mellett csendesen. Ha meg valóban érdekesnek tartasz, akkor gyere oda, köszönj, mutatkozz be, és mondd el normálisan, kerek mondatokban, mit szeretnél. Ha erre képtelen vagy szemtől szemben, akkor meg teljesen felesleges a 'seggemről' óbégatnod az utcán vagy bárhol máshol.

Share This Story